2011. július 20., szerda


"A lelki béke abból származik, ha megértjük és elfogadjuk, hogy kevesen látják pont olyannak a világot, mint amilyennek mi.”

Andrew Matthews

2011. július 5., kedd

Teremtő gondolatok



Jól vigyázz a gondolataidra. Bármelyik pillanatban szavakká válhatnak.

(Lara Gassen)

2011. június 28., kedd

A szerelem ereje



A szerelem nem kér, nem követel. A szerelemnek olyan erősnek kell lennie, hogy önmagát bizonyítsa. Akkor nem vonzódik, hanem vonz. (Hermann Hesse)

2011. június 25., szombat

Félünk szeretni...



Sokszor azért nem merünk szeretni, mert félünk, hogy a másik nem viszonozza az érzéseinket.
És sokszor kimondani vagy kimutatni sem merjük azt, amit érzünk, mert félünk, hogy ezzel kiszolgáltatjuk, megalázzuk magunkat, hogy elveszítjük büszkeségünket.
Sok ember félti a büszkeségét, mert azt hiszi, hogy erény, pedig valójában az egyik legnagyobb akadály a szeretet útján.
A büszke ember nem tud igazán szeretni.
Mert igazán szeretni csak alázattal lehet.
Van egy film, és benne egy jelenet: A lány evez a csónakban, a fiú áll a parton.
A lány nem fordul vissza, és nem mozdul a fiú sem, csak néz a lány után.
És közben a csónak egyre távolodik, és a lány és a fiú egyre messzebb kerülnek egymástól.
És a lány nem néz vissza, és a fiú nem indul a lány után. Aztán évek múlva újra találkoznak.
És akkor elmondják egymásnak, hogyan is élték meg azt az elválást a tónál.
A fiú azt mondta: "Utánad akartam szaladni... Néztem utánad, és arra gondoltam, hogy ha visszanéznél, akkor utánad szaladnék.
Csak arra vártam, hogy visszanézzél...
" A lány azt mondta: "Szerettem volna hátrafordulni...
Arra gondoltam, hogy ha meghallom a parton lépéseid hangját, hátrafordulok.
Egy kis zajra vártam csak, a lépéseid hangjára..." így van a büszkeséggel.
Az embernek néha döntenie kell: a büszkeség fontosabb-e számára vagy a szerelem.

A szív dolgaiban jobb, ha az ember elsősorban a szívére hallgat.
Nem azért, mert ezzel elkerüli a fájdalmat, hanem mert elkerüli a keserűséget.
Nem fogja érezni a "ha most elölről kezdhetném" keserűségét, csak azt a fájdalmat, amit mindenki érez, amikor egy szép dolog elmúlik, vagy amikor valakitől, akit szeretünk, búcsúzni kell.
De tudja, hogy a búcsúzás nem rajta múlott.
Az ilyen búcsúzás könnyes, de a lelkünk mélyén békés.
Sírunk, de nem zokogunk, mert nem mardos az elszalasztott lehetőségek bűntudata.
Zeffirelli "Végtelen szerelem" c. filmjében hangzott el:
"Mindig azt gyászoljuk, ami mellett elmentünk, és nem érintettük meg"
És mivel mindig a szívünkkel gyászolunk, ezért a szív dolgaiban -és igazából csak azok az igazán fontos dolgok- a szívünkre kell hallgatnunk.
Félretenni büszkeséget, okoskodást, észérveket, mind
ent.

Mert amit az ész elront, azt a szív gyászolja meg.


(Forrás: Mosolygó Szív)

2011. június 18., szombat

A Győztes filozófiája




Ha a padlóra kerülsz, akkor legalább tégy valami hasznosat, vegyél fel valamit!

(Zig Ziglar)

2011. június 16., csütörtök

Angyali üzenet


"... áldott vagy, mert készen állsz megnyitni a szíved a feltétlen szeretet felé. A szeretetnek nincsenek határai, és mindenkit elfogad olyannak, amilyen. Nem ítél el senkit. A valódi szeretet olyan erős, hogy eloszlatja a sérelmeket, a dühöt és az elkülönültséget.
Engedd, hogy a szeretet kiáradjon a szívedből, és megérintse szeretteidet, de azokat is, akiket nem szeretsz vagy számodra idegenek. .
Így a szeretet egy fényhidat teremt, amin az angyalok járhatnak, hogy reményt és békét hozzanak. Viszonzásul életed áldott lesz és szeretettel teli."
(Chamuel arkangyal)

2011. június 4., szombat

Boldogok...


Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.
Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.
Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömes lesz az életük.
Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.
Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak.
Boldogok, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat.
Boldogok, akik észreveszik egy diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót, és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is.
Boldogok, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.
Boldogok, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel és örömmel indulnak útjukra.
Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosak.
Boldogok, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat, mert ők az öröm magvetői.
Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben.
Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz.
Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait, akkor is, ha naivnak tartják őket, mert ez a szeretet ára.
Boldogok, akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha megbántják őket, és szelíden szólnak, mert Jézus nyomában járnak.
Boldogok, akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit, mert életesebb lesz az életük.
(Dr. Gyökössy Endre)

2011. május 25., szerda

Hat mód arra, hogy megszerettesd magad az emberekkel

1. Mutass őszinte érdeklődést mások iránt.2. Mosolyogj!3. Sohase feledd el, hogy minden embernek egész anyanyelvéből a saját neve hangzik a legédesebben és ez a legfontosabb.4. Légy jó hallgató és ösztönözz másokat is arra, hogy önmagukról beszéljenek.5. Beszélj olyan dolgokról, amelyek a másikat érdeklik.6. Őszintén éreztesd a másikkal, hogy kettőtök közül ő a fontosabb.

(Dale Carnegie – Sikerkalauz)

2011. május 18., szerda

Mosolyogj!

A mosolyod olyan görbület, amely mindent egyenesbe hoz!


(P. Diller)

2011. május 12., csütörtök

Vegyük kezünkbe a sorsunkat


... Látta magát ülni egy autóban, ő kormányozta, ez egy álom volt, ő álmodta egyszer. Abban az álombeli érzésben, melyet az váltott ki, hogy kilökte a sofőrt, és ő maga vette kezébe a kormányt, volt valami felszabadító és diadalmas. Volt benne valami vigasz, valahol, nem egykönnyen megtalálható. De volt. Volt, és ha csak képzeletben vagy álomban is, az a jótékony lehetőség, hogy egymaga vezetheti a járművét, minden más vezetőt gúnykacajjal lelökhet a bakról, és bár ugrabugrál a járműve, és fölhajt a járdára vagy nekimegy házaknak és embereknek, mindez azért mégis felséges, és sokkal jobb, mintha védetten, idegen kéz kormányzásával utazik az ember, és örökre gyermek marad.

(Hermann Hesse: Klein és Wagner)

2011. május 4., szerda

Mesemondók Krédója





Hiszem, hogy a képzelet erősebb a tudásnál, 
hogy a mítosz igazabb a történelemnél, 
hogy az álmok hatalmasabbak a tényeknél,
hogy a remény mindig győzedelmeskedik a tapasztalat felett,
hogy a nevetés az egyetlen gyógyír a bánatra. 
És hiszem, hogy a szeretet erősebb a halálnál.

(Robert Fulghum: Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes)

2011. április 24., vasárnap

Egy sor lábnyom (Húsvéti üdvözlet)



Egy ember egy éjszaka azt álmodta, hogy az Úrral sétál a tengerparton. Jelenetek villantak fel az életéből. Minden egyes jelenetnél két, párhuzamos lábnyomot látott a homokban: az egyik az övé volt, a másik az Úré. 
Amikor élete utolsó jelenete is véget ért, visszafordult, és szemügyre vette a homokban látható lábnyomokat. 
Meglepődve vette észre, hogy élete során több alkalommal csak egy sor lábnyomot lát. Arra is rájött, hogy ezek éppen élete legnehezebb és legszomorúbb időszakaira esnek. Nem hagyta nyugodni a dolog, s megkérdezte az Urat: 
- Uram! Azt ígérted, ha úgy döntök, hogy követlek, akkor mindig velem leszel. De íme, épp a legnehezebb időkben csak egyetlen sor lábnyom látható. Nem értem, miért hagytál el épp akkor, amikor a legnagyobb szükségem lett volna Rád? 
Az Úr így felelt: 
- Drága gyermekem! Szeretlek, és soha el nem hagynálak. Azért látsz néhol csak egyetlen sor lábnyomot, mert amikor a legnehezebb időszakokat élted át, amikor igazán szenvedtél, akkor a karjaimban vittelek.


(Anthony de Mello)

2011. április 18., hétfő

Egy pszichiáter a depresszióból kivezető útról




Két hét alatt meggyógyulnak, ha a javallatomat követik. Igyekezzenek mindennap arra gondolni, hogyan szerezhetnének valakinek örömet. 

(Adler)

2011. április 12., kedd

Ima és élet







Imádkozni úgy kell, mintha rögtön meghalna az ember, élni úgy kell, mintha örökké tartana.


 Dr. Ranschburg Jenő

2011. április 8., péntek

Amire fókuszálunk, avagy a pozitív gondolkodásról


Amire összpontosítasz, afelé haladsz.
Azt fogod megtapasztalni, amire a legtöbbet gondolsz.

(Anthony Robbins)

2011. április 2., szombat

A halogatásról


A "holnap" útja a "sehová" nevű városba vezet.

(Skip Ross)

2011. március 29., kedd

Önmegerősítés

Amiben az emberi elme hinni tud, azt meg is tudja valósítani.

(Napoleon Hill)

2011. március 28., hétfő

"Repülni soha nem túl késő!"



(Fulghum: Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes)

2011. március 22., kedd

Ha megtaláljuk a célt

Találj magadnak célt, és a világ rendeződik!

(Varga Lóránt: El Camino)

2011. március 17., csütörtök

Az ego...



Egy férfi kopog szeretője ajtaján. Bentről egy hang azt kérdezi: "Ki az?". "Én vagyok" - válaszolja a férfi. Akkor a hang azt mondja: "Itt nekem és neked nincs elég hely." És az ajtó zárva marad. Egy év magány és nélkülözés után visszatér a férfi, és kopog. Bentről ismét azt kérdezi a hang: "ki az?" "Te vagy az", válaszol a férfi. És az ajtó kinyílt előtte.

(Rumi)

2011. március 13., vasárnap

Dorothy Dix: Tegnap is talpon maradtam, ma is talpon maradok


Megjártam a szegénység és a betegség mélyét. Amikor az emberek megkérdezik, mi segített talpon maradni a gondok között, amelyekben mindannyiunknak részünk van, mindig azt válaszolom: „Tegnap is talpon maradtam. Ma is talpon maradok. És nem engedem meg magamnak, hogy arra gondoljak, mi történhet holnap.”
Tudom, mi a nélkülözés, a küszködés, a szorongás és a kétségbeesés. Mindig többet kellett dolgoznom, mint amennyit bírtam. Ahogy visszatekintek az életemre, csatateret látok, amelyet halott álmok, megtört remények és elvesztett illúziók borítanak – csatát, amelyben mindig a túlerő ellen kellett harcolnom, amelyben megsebesültem, megcsonkultam, és idő előtt megöregedtem.
De nem sajnálom magam; nem ejtek könnyet az elmúlt bánatokon; nem irigylem azokat a nőket, akiknek nem kellett mindezen átmenniük. Mert én éltem. Ők csak léteztek. Én kiittam az élet kelyhét, egészen a seprőig. Ők csak belekortyoltak a habba a tetején. Olyan dolgokat tudok, miket ők nem. Olyasmiket látok, amelyekre ők vakok. Csak azoknak a nőknek, akiknek szemét tisztára mosták a könnyek, csak nekik olyan széles a látókörük, hogy az egész világ húgai lehetnek.
A Kemény Csapások Egyetemén olyan filozófiát tanultam, amelyet egyetlen kényelmes életet élő nő nem sajátít el. Megtanultam úgy élni minden napot, ahogy jön, és nem aggódni fölöslegesen a holnapon. A holnap képe sötét és rettentő, ez tesz minket gyávává. Túltettem magam a rettegésen, mert a tapasztalat megtanított rá, hogy ha eljön az idő, amelytől féltem, lesz erőm és bölcsességem megbirkózni vele. Az apróságok már nem idegesítenek. Ha láttad boldogságod egész épületét a fejedre omlani, akkor soha többet nem idegesít, ha a szolgáló nem rak csipketerítőt a teríték alá, vagy ha a szakácsnő kiönti a levest.
Megtanultam, hogy ne várjak túl sokat az emberektől, ezért továbbra is örömet szerez a barát, aki nem mindig hű hozzám, és az ismerős, aki pletykás. Legfőként pedig humorérzékre tettem szert, mert olyan sok minden volt, amin vagy sírtam, vagy nevettem. És ha egy nő viccelődni tud a bajain, ahelyett, hogy hisztériás rohamot kapna, akkor nem kaphat már nagyon mély sebet. Nem bánom a sok nehézséget, amelyben részem volt, mert rajtuk keresztül mindig kapcsolatban maradtam magával az élettel. És megérte az árat, melyet fizetnem kellett. 



(Részlet Dale Carnegie Hogyan felejtsük el az aggódást c. könyvéből)

2011. március 12., szombat

Ez az élet


Fotó: Fhil

Vagy egy út, vagy egy végeláthatatlan labirintus. Mindenkinek saját választása szerint.

(Varga Lóránt: El Camino)

2011. március 5., szombat

A kényelemről

Az ember élete a komfortzónán kívül kezdődik.

(Varga Lóránt: El Camino)

2011. március 4., péntek

Szabadságunkban áll

Minden ember és minden esemény úgy került be az életedbe, hogy magad hívtad oda. Az pedig rajtad áll, hogy mit kezdesz velük.

Popper Péter

2011. február 27., vasárnap

Önzetlenség?

Az élet egyik legszebb jutalma, hogy aki őszintén próbál másokon segíteni, az önmagán is segít.

(Ralph Waldo Emerson)

Kudarc vagy lehetőség?

A kudarc nem más, mint lehetőség arra, hogy újrakezdjük.

(Henry Ford)

2011. február 25., péntek

Jelek

",,, ha jelre várok, akkor nem határozhatom meg annak formáját, mert sokszor a legfurcsább módon érkezik meg elém."

Varga Lóránt: El Camino

2011. február 21., hétfő

(Világ)béke




Segíts mindennek olyannak lennie,

mint amilyen úgyis.

(Fodor Ákos)

2011. február 18., péntek

A gyávaságról


Ha élsz, Isten is veled él. Ha viszont nem mersz kockáztatni, ő is visszavonul a távoli Mennyekbe, és csupán filozófiai elmélkedés tárgya lesz. Ezzel mindenki tisztában van. De senki nem meri megtenni az első lépést. Talán mert fél, hogy őrültnek nézik.

(Coelho)

2011. február 17., csütörtök

Mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma




Kérj és megadatik. Egy középkorban élt szufi gondolkodó így írt róla: Ne aggódj a mindennapi kenyeredért, még ha az Kínában is volna, a beszerzés lovát már felnyergelték, és az vagy téged visz oda, vagy elhozza kenyered, míg alszol. 
(Varga Lóránt: El Camino)

2011. február 12., szombat

Életmentés

A közéleti hullámok között fenntart, ha van valami hobbink, amiben örömünket leljük.

(Popper Péter)

2011. február 8., kedd

A kényelemről



Az ember élete a komfortzónán kívül kezdődik.

(Varga Lóránt: El Camino)

2011. február 4., péntek

Az előítéleteinkhez


Megfordult valaha is a fejedben, hogy a nők, és főleg a prostituáltak tudnak csak igazán szeretni?

Coelho: Tizenegy perc

2011. január 28., péntek

Képességeink megsokszorozódása

Bárki halandó, még ha természetes adottsága a semmivel lenne is egyenlő, eljuthat a lángelmék számára fönntartott királyságba, föltéve, hogy szomjúhozza az igazságot és nem szűnik meg figyelme teljes odaadásával törekedni rá.

(Simone Weil)

2011. január 26., szerda

Csend

Ne félj a csendtől. Minden fontos dolog a csendben történik. Csendben sarjadnak a növények, csendben fejlődik a magzat, csendben cikáznak a gondolatok, csendben borít el a szerelem. 

(Popper Péter)

2011. január 21., péntek

Nem a világ tehet róla

Ha az egyik nap gyönyörű a világ, a másik nap barátságtalan, a különbség én vagyok.


Rudolf Steiner

2011. január 18., kedd

A célhoz vezető útról




"Ha tudom a célt, minden és mindenki segíteni fog. A világ úgy szerveződik majd, hogy teljesítse a célomat.
... Fel kell adni az ismeretlennel kapcsolatos görcsöt, félelmet, és meg kell fogni, őrizni kell a célt magamban. Ennél nem kell több. Az egyik oldalon elengedés, a másik oldalon megtartás. És újra minden egyensúlyba kerül.
... túl sokat foglalkozunk a kanyarokkal, és túl keveset a céllal, pedig pont fordítva kellene: tudni a célt és hagyni az utat bármerre kanyarogni!"

Varga Lóránt: El Camino

2011. január 16., vasárnap

Hangulataink



Ha egyik nap gyönyörű a világ, a másik nap barátságtalan, a különbség én vagyok.


                                                                                                    Rudolf Steiner

2011. január 11., kedd

Az álmainkról

Az ember sosem szűnik meg álmodni. Az álom a lélek tápláléka, ahogy az élelem a test tápláléka. Létezésünk során számtalanszor előfordul, hogy álmaink viharosak, és vágyaink beteljesületlenek, de szükségünk van rá, hogy tovább álmodjunk, különben meghal a lelkünk...

(Coelho)

2011. január 9., vasárnap

Kérdések és válaszok

"Minden kérdésre, amit föl lehet tenni, van válasz."

William Blake

... mégpedig bennünk, csak meg kell találnunk, és szembe kell vele néznünk.

Üveggyöngyjátékos

2011. január 3., hétfő

Vegyük észre, és fogadjuk el, mert...

"... minden el nem fogadott áldás átokká válik." Coelho