Jóindulat

Egy fűszeres jött a Mesterhez nagy bajával. Üzletével szemben ugyanis egy nagy áruház nyílt meg, s - attól félt, hogy nemsokára tönkre fogja őt tenni. Neki pedig már az ősei is abban a kis üzletben keresték meg a kenyerüket. Ha most ő azt elveszíti, akkor mindennek vége, mert semmi máshoz sem ért. A Mester ezt mondta neki:
- Ha félsz az áruház tulajdonosától, akkor gyűlölni fogod. Ez a gyűlölet lesz a végzeted.
- Mit tegyek hát? - kérdezte a zaklatott fűszeres.
- Minden reggel menj ki az üzletedből a járdára, s áldd meg az üzletedet, kívánj magadnak boldogulást. Aztán fordulj az áruház felé, és áldd meg azt is!
- Mit? Még hogy megáldjam a vetélytársamat, aki tönkretesz?
- Minden neki szánt áldás visszaszáll rád. Minden rossz, amit neki kívánsz, téged fog pusztítani.
Hat hónap múlva visszajött a fűszeres, hogy beszámoljon a fejleményekről. Bekö­vetkezett, amitől félt: be kellett zárnia üzletét. De most már ő vezette az áruházat, s dolgai sokkal jobban álltak, mint valaha.
(Anthony de Mello: A csend szava)

A körülmények...

"Minden, ami körülvesz - még ha a látszat az ellenkezőjét mutatja is - a fejlődésedet szolgálja." (Üveggyöngyjátékos)

Megnyugtató

Egy keleti történet:
A megelégedett, boldog király okító szándékból elküldte a rátarti tanácsosát, szerezze meg azt a gyűrűt, amitől a boldog ember elszomorodik, a boldogtalan arca pedig mosolyra derül. A megadott határidő előtti éjszaka az elkeseredett tanácsnok egy kis falu bazárjában a másnapra készülő árusba botlott. Portékája között volt egy jelentéktelen gyűrű. Erről eszébe jutott megkérdezni, hogy hallott-e a fenti gyűrűről valaha. Az árus természetesen igent mondott, rávésett valamit a gyűrűre, becsomagolta, s elküldte a királynak. Akinek az arca nyomban elkámpicsorodott. A közelébe álló boldogtalanoké pedig felderült.
A gyűrűre ez volt vésve: "minden elmúlik egyszer".

Az elfojtásról

Az olyan érzések, mint az elkeseredettség, a zavartság, a düh, a neheztelés, a harag, a féltékenység és a félelem, valójában nem rossz dolgok, hanem: tiszta pillanatok, amelyek rámutatnak arra, hogy mit fojtunk el. (Buddha)

Elengedés

Megtanulni élni nem más, mint megtanulni elengedni. (Buddha)

Vágyakozás

Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk. (Simone Weil)

Együttérzés és szabadság

"Gondolj valakire, aki kellemetlen számodra - valakire, akit általában elkerülsz, mert jelenléte negatív érzéseket kelt benned. Képzeld magad ennek a személynek a jelenlétébe, s figyel, ahogy a kellemetlen érzések előjönnek benned... feltehetően egy szegény, nyomorék, vak vagy sánta jelenlétében vagy.
Most pedig ébredj rá, hogy ha meghívod ezt a személyt, az utcák és sikátorok koldusát az otthonodba, vagyis a jelenlétedbe, akkor olyan ajándékot fog neked adni, amelyet egyetlen kellemes és elbűvölő barátod sem tudna, legyen bármily gazdag is. Ez a személy feltárja előtted önmagadat és az emberi természet lényegét - ami legalább olyan értékes kinyilatkoztatás, mint a Szentírás bármely kinyilatkoztatása. Mert mit használ az, ha ismered a Szentírást, de önmagadat nem, s ezért csak robotként élsz? Az a kinyilatkoztatás, amit ez a koldus fog neked adni, oly szélesre tárja majd a szívedet, hogy belefér minden élőlény. Van-e ennél nagyszerűbb ajándék?
Most pedig figyelj önmagadra, arra a kellemetlen reakciódra, és kérdezd meg önmagadtól: - Én uralom-e ezt a helyzetet, vagy a helyzet uralkodik rajtam? Ez az első felfedezés. De ehhez jön egy második is. Ahhoz, hogy ura légy e helyzetnek, önmagadat is uralnod kellene, ami nyilvánvalóan nem így van. Hogy lehetne ez elérni? Csak annyit kell belátnod, hogy élnek olyanok a földön, akik a helyedben egyáltalán nem éreznék magukat kellemetlenül ennek a személynek a társaságában. Ők uralnák a helyzetet, és nem lennének kiszolgáltatva neki, mint ahogy te. Következésképp, negatív érzéseidet nem ez a személy okozza, ahogy azt te tévesen gondolod, hanem a programozottságod. Ez a harmadik nagy felfedezés...

Az önmagadra utaló felfedezések után most figyelj arra, ami az emberi természettel kapcsolatos. Ez a másik személy viselkedése, jelleme, amire te oly kellemetlenül reagálsz. Látod-e, hogy azért nem ő a felelős? A másikról kialakított negatív véleményedet csak azért tarthatod fenn, mert tévesen azt hiszed, hogy a másik szabad, tudatos, és következésképp ő a felelős. De hát ki követett el tudatosan valami gonoszat? Hogy valaki gonoszul cselekedjen, vagy hogy gonosz legyen, arra nem a szabadság képesíti, hanem betegség, mert a gonoszság érzéketlenségre és a tudatosság hiányára utal. Akik igazán szabadok, azok nem tudnak vétkezni, mint ahogy az Isten sem tud vétkezni. Ez a szegény itt előtted nyomorék, vak és sánta, nem pedig konok és rosszindulatú, ahogy te tévesen gondoltad. Értsd meg ezt az igazságot, vizsgáld meg kitartóan és alaposan, s majd megtapasztalod, hogy kellemetlen érzéseid együttérzéssé és szelídséggé alakulnak... Akkor majd ráébreszt, hogy ez a koldus alamizsnával jött hozzád - szívedet együttérzővé, lelkedet pedig szabaddá tette. Korábban téged irányítottak (az ilyen embereknek hatalmuk volt negatív érzéseket kelteni benned, és te azon fáradoztál, hogy elkerüld őket), most pedig a szabadság ajándékát birtokolod: nem kell senkit sem kerülnöd, oda mégy, ahová akarsz. Ha ezt belátod, rájössz arra is, hogy szívedben nemcsak együttérzést, hanem hálát is érzel a koldus iránt, aki jótevőddé lett. ..."
(Anthony De Mello: A szeretet útja)

A végcél felé

Amikor úgy érezzük, hogy elakadtunk és zűrzavar uralkodik körülöttünk, a legjobb háttérbe lépni egy kicsit, időt szánni a gondolkodásra, és emlékezetünkbe idézni a végcélt: Valójában mitől leszünk boldogok?
Aztán ezek alapján fogjuk újrafogalmazni, mi a legfontosabb számunkra. (Buddha)

Könyörület

A saját magunk iránt érzett könyörület képessé tesz bennünket arra,
hogy a neheztelést megbocsátássá változtassuk,
a gyűlöletet barátsággá és a félelmet minden lény iránti tiszteletté. (Buddha)

Szívélyesség

- Mit tegyek, hogy szeressem a felebarátomat?
- Ne gyűlöld többé önmagadat!
A tanítvány sokáig és komolyan gondolkozott ezeken a szavakon, majd visszajött, s így szólt:
- De én túlságosan is szeretem magamat. Önző és énközpontú vagyok. Hogyan szabaduljak meg ezektől?
- Légy barátságos magadhoz, akkor az éned megelégedett lesz, s szabaddá tesz arra, hogy a felebarátodat szeresd.
(Anthony de Mello)

A szív...

A szív a törés helyén is megerősödhet. (Buddha)

A bűn...

Isten közelebb van a bűnösökhöz, mint a szentekhez.
Isten az égben minden embert egy kis kötélen tart. Amikor vétkezel, elvágod a kötelet. Isten újból összecsomózza a kötelet, s ezzel kissé közelebb húz magához. Bűneid újból és újból elvágják a kötelet, Isten pedig minden újabb csomóval egyre közelebb és közelebb húz.
(Anthony de Mello)

Motiváció

Egy rendezvényhez kapcsolódóan idézeteket keresgéltem. Többet és másfajtát is találtam, mint amire szükségem volt. Mihez fogjak velük?
Régi blog-íróként  mindjárt egy új oldal jutott eszembe. Önmagam gyógyítása mellett hátha másoknak is örömére, segítségére szolgálhat.