... Látta magát ülni egy autóban, ő kormányozta, ez egy álom volt, ő álmodta egyszer. Abban az álombeli érzésben, melyet az váltott ki, hogy kilökte a sofőrt, és ő maga vette kezébe a kormányt, volt valami felszabadító és diadalmas. Volt benne valami vigasz, valahol, nem egykönnyen megtalálható. De volt. Volt, és ha csak képzeletben vagy álomban is, az a jótékony lehetőség, hogy egymaga vezetheti a járművét, minden más vezetőt gúnykacajjal lelökhet a bakról, és bár ugrabugrál a járműve, és fölhajt a járdára vagy nekimegy házaknak és embereknek, mindez azért mégis felséges, és sokkal jobb, mintha védetten, idegen kéz kormányzásával utazik az ember, és örökre gyermek marad.
(Hermann Hesse: Klein és Wagner)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése